A hazánkban végzett ásatások bebizonyították, hogy első üvegemlékeink a római korból valók.

Huták nyomait nem fedezték fel, így ezeket az üvegeket más provinciában készítették, és kereskedelem útján kerültek hozzánk.
Az első üvegtáblák használatát a XII-XIII. századra teszik régészeink Körmöcbányán 1407-ben működött az első üveghuta; a királyvíz tárolásához készítettek üvegedényeket.
A XV. században már polgári házak ablakait is üvegezték.

1475-ben az üvegesek, drágakőcsiszolók és üvegfestők céhbe tömörültek. (A céh 1860-ban szűnt meg.)
A XVI. században néhány főúr birtokán megjelentek az üveghuták.
Az üveg gyártása féltve őrzött titok volt, ezért megtiltották a munkások, mesterek távozását az országból.

A XVI-XVII. században az üveghutákban igen nagy mennyiségű ablaküveget gyártottak, amelyek kör vagy hatszög alakúak voltak. Ezeket fába, ónba vagy ólomba foglalták, és nagyobb táblákat hoztak létre belőlük.
Az 1630-as évektől kezdődően a magyar üvegezők a háztartásokat is kielégítő üvegeket kezdtek gyártani: üvegpoharakat és kótyagos üvegeket.
A század második felében bővült a paletta: boroskancsók, gyertyatartók, pálinkásüvegek, tréfás poharak és a bányákat kielégítő üvegek készültek. A XIX században megindult az üvegtárgyakat előállító és a díszítő-műhelyek különválása.
A gyárak már nyersárut is előállítottak a díszítő-műhelyek számára.
Nagy hatással voltak a fejlődésre a különféle kiállítások, pl. a Kossuth-féle Védegylet ipari kiállításai és a világkiállítások. Gyáraink ezeken jelentős sikereket értek el.
Az 1860-as évek elején új üvegműfaj létesült: az üvegfestészet.
Legnagyobb alakja Róth Miksa volt, aki az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert.
Ezeknek az éveknek a legnagyobb magyar felfedezése a színes üveg, ami a szecessziós építészeti üvegek alapját képezte.

A magyar üvegipar igazi virágkora a XIX. század második felében volt. Kialakult a historizáló stílus, magyaros alapokkal.
Ez a stílus még az 1900-as évek után is érvényesült.
Megteremtették a fúvott és a kristályüveg stílust, amit kitűnő technikai felkészültséggel és művészi tervezéssel fejlesztettek ki.

A XX. század vége felé egyre több magyarországi gyár zárt be, mivel nem bírták felvenni a külföldiekkel a versenyt.
Ezen kevés gyárban és egy-két kisebb hutában dolgoznak művészeink.
Ha pedig díszítő síküvegeket akarunk készíteni, úgy külföldről kell beszerezni az alapanyagokat.

Ennek ellenére reménykeltő, hogy tervezőink és a megrendelők egyre többen igénylik a szép dolgokat – a fényhatást, a beömlő fény színeit –, ami e műfajok jövőjét jelentheti.
Az egyre fejlődő technikákkal, szerszámokkal egyre több eddig megoldatlan dolgot tudunk megvalósítani.
Az építészetben új megoldásokkal hatalmas tereket lehet lefedni, a díszítő üvegben (a lakáskultúra, a lakberendezés, a háztartás, a vendéglátás területén pedig) a különféle technikákkal érünk el szebbnél szebb dolgokat.




(Holtság Károly üvegfestő, díszműüvegező)