|
A Papír:
A "papír" leghétköznapibb szavaink egyike.
Újság, autóbuszjegy, zsebkendő, levél, zacskó, doboz, törülköző, könyv és még ki tudja hányféle formában kerül naponta a kezünkbe.
A papír használata azonban még mintegy fél évszázada, nagyapáink idejében sem volt annyira általános, mint napjainkban.
A XX. század első felének papírgépei a maiaknál mintegy tízszer kevesebbet termeltek.
A papírt csupán a XVIII. század végétől gyártják gépeken, korábban csak a kézzel merített papír volt ismeretes.
Ezt Kínában találták fel, ott kezdték meg az előállítását mintegy kétezer évvel ezelőtt.
Készítésének titka Ázsián és Észak-Afrikán keresztül egy évezred múltán jutott el Európába.
(Forrás: Kalmár Péter: 2000 éves papír c. könyve)
Könyvkötészet:
Mai könyvkötés legrégibb emlékei a pugilláriák, fémkarikákkal összefűzött fatáblák, amelyeknek belsejét viasszal vonták be, s ebbe a viaszrétegbe írtak stilusszal (egyik végén hegyes, másik végén lapos vesszővel).
Ezeket az egyszerű, fakötésű pugilláriákat később gazdag faragású diptükhonok, majd háromrészes triptükhonok váltották fel.
A pugilláriák és a quaternák (négy laponként összefűzött pergamenfüzetek) szerkezeti egyesítéséből keletkezett a mai könyvforma.
A könyvdíszítés legalább olyan régi, mint maga a könyv.
A legrégibb kéziratos könyvek fejezeteinek, szakaszainak kezdőbetujét, iniciáléját díszítésekkel, sőt figurális ábrázolásokkal is ékítették.
A könyvek belső díszítésére a későbbiekben is használtak egyszerűbb vagy összetettebb dekoratív elemeket.
A miniatúrák voltak a könyvillusztrálás első remekei (miniare: piros festékkel míniummal festeni).
Eredetileg régi kéziratok díszítését, iniciáléit nevezték miniatúráknak, később a szó egyre inkább a könyv illusztrációját jelentette.
A legrégibb miniatúráknak az óegyiptomi Halottak Könyvének papirusztekercsein frízszerűen körbefutó képsorozatokat tekintjük. A görög és római korból az igen kevés ránk maradt díszített könyv közül világhírű a Milánóban őrzött “Ilias Picta” (Képes Iliász) a IV. századból, és Vergilius műveinek egy IV. vagy V. században készült másolatát említhetjük meg, amely illusztrációkat is tartalmaz.
A bizánci birodalom élénk művészeti élete fellendítette a miniatúrafestészetet is, a korai középkor ó- és újtestamentumi szövegeket tartalmazó kódexei a miniatúrafestészet gazdag tárházai.
Az írországi kolostorok elszigeteltségében sajátos miniatúrastílus alakult ki, amelyet az ornamentális irányzat hegemóniája, az állati, növényi és emberfigurák összefonódott szövevénye jellemez.
A vándor ír szerzetesek révén e stílus eljutott Angliába, Svájcba és Észak-Itáliába is.
A bizánci és írországi hagyományok összeötvözéséből alakult ki a Karoling-stílusú miniatúra.
Ekkor kezdenek nagyobb fontosságra szert tenni a szöveget magyarázó iniciálékban, majd szövegkeretekben előforduló illusztrációk.
Később egész oldalas, önálló képként szereplő miniatúrákkal is találkozunk. Az ábrázolások elvilágiasodása természetesen összefügg azzal, hogy egyre több világi tárgyú szöveg jelenik meg.
A gótikus kor második felében a dekoratív felfogás háttérbe szorítását elősegítették a képszerűen megfestett miniatúrák és a színezett tollrajzok.
Itáliában és Észak-Európában a reneszánsz korban a figurális motívumok is egyre elevenebbekké, portrészerűbbekké válnak, az építészeti és tájrészletek ábrázolása realisztikusabb, akárcsak a festészetben, tökéletesedik a távlat érzékeltetése.
Az illusztrálás módja a könyvnyomtatás feltalálásával természetesen megváltozott. Eleinte a fa- és rézmetszet az uralkodó, később a nyomdatechnika fejlődésével használatba jött a kőnyomat.
A XX. században a mechanikai sokszorosítási eljárások legkülönfélébb módjaival készülnek az illusztrációk, amelyek között elsőnek a cinklemezre fényképezett és maratás útján készített ún. klisét kell megemlíteni. A fototípia a vonalas rajzok sokszorosítására szolgál, míg az autotípia a tónusos rajzok vagy fényképek nyomtatásának eszköze.
A színes képek felvétele színszűrők segítségével történik. A fő színeket (piros, sárga, kék) külön-külön nyomják egymásra, s egyik vagy másik szín pontocskáinak mérete határozza meg a szín tónusának erősségét.
A sokszorosítás magas-, sík- vagy mélynyomással történik.
A legújabb könyvkiadás már nemcsak az illusztráció művészi értékét követeli meg, hanem létrehozza az egységes könyvművészetet.
Ferenczy Béni írja: “A könyv maga mint műtárgy egész öröm legyen, ha szemünket rajta legeltetjük, már a tartalmától függetlenül is gyönyörűséget okozzon.”
Forrás: http://www.sze.hu/muvtori/belso/technikak/tipo.htm
 
|
|
|
2008. szeptember 26. péntek, 11:57 |
|
|
|
|
